A XIX. század közepére befejeződött Kazaksztán Orosz Birodalomba való integrálása. A XX. század elején a gyarmati elnyomás, illetve a kazakoktól erőszakkal elkobzott termőföldek a politikai mozgalmak és pártok kialakulásához vezettek. A nemzeti értelmiség képviselői a politikai mozgalmak élére álltak. Ők mindannyian aggódtak a kazakok jövőjéért, szabadságjogaiért és a nemzeti oktatásáért. Az Orosz Birodalom Első Állami Dumájának 1906-os megalakulása a lehetőséget adott arra, hogy a cári kormány végre figyelmet fordítson a kazakok problémáira. Az első Dumának az alábbi kazakok lettek a képviselői: Ahmet Birimzsanov, Alihan Bökejhanov, Sájmerden Koszsugulov és Alpiszbáj Kalmenov. Ez az volt a kazak politikai mozgalmak kialakulásának korszaka. Sajnos II. Miklós cár kiáltványa miatt a Duma még abban az évben feloszlott.
A következő évben, 1907-ben tartották a második Állami Duma választásait. Ezúttal a következő kazak képviselőket választották meg: Tileuli Allabergenov, Ahmet Biremzsanov, Sájmerden Koszsugulov, Temirgali Nurekejev, Muhametzsán Tiniszpájev és Bakitzsan Karatajev.
*Az Első és a Második Állami Duma kazak képviselői
A törvényhozás első és második kongresszusában a tatárokat, baskírokat és özbekeket tömörítő "Muszlim Unió" frakciójának alapítói és befolyásos tagjai között kazakok is voltak. Mindkét kongresszus oroszországi agrárreformot, vallásszabadságot és demokratikus átalakulást szorgalmazott.
Az Állami Duma újabb feloszlatása után szubjektív okokból a kazakokat már nem választották be az új kongresszusokba. Azonban ez nem jelentette azt, hogy feladták volna elképzeléseiket, illetve az állam újjászervezésére vonatkozó terveiket.
1913-ban Ahmet Bajturszunov, Alihan Bökejhanov és Mirzsakip Dúlatov, az akkori politikai vezetők elindították egy kazak nyelvű újság kiadását, hogy az a széles tömegekkel megismertessék programjukat. A főszerkesztő Ahmet Bajturszunov volt.
1917. július 21-28. között Orenburgban tartották meg az első Kazak Kongresszust, ahol a kazakok egységes frontot képviseltek, és olyan kérdéseket vetettek fel, mint a nemzeti autonómia, az agrárkérdés megoldása és a nők emancipációja. Már e kongresszus után három fő áramlat alakult ki a kazak politikai mozgalomban:
„Kazak” újság
Az Alas mozgalom magját a nemzeti értelmiség alkotta. 1917-ben ez a mozgalom Alas nevű politikai párttá alakult át, amelynek sajtóorgánuma a Kazak nevű újság volt. Maga az Alas kifejezés a Kazak Kánság kialakulásának történetéhez kötődik, a kazakok harci kiáltásként is használták.
Az Orosz Birodalom 1917. februári összeomlása után Nyugat-, Kelet- és Közép-Kazaksztánban kikiáltották Alas autonómiát, amelynek fővárosa Szemej volt. Alihan Bökejhánov lett a vezetője. A szovjet kormány az autonómiát 1920-ban megszüntette. Az autonómia vezetői, mint például Ahmet Bajturszunov, Halil Gabbaszov, Mukhmetzsén Tiniszpájev és Alihan Bökejhanov a továbbiakban nem politizáltak, inkább oktatási missziót folytattak a kazakok körében. A modern tudományokat népszerűsítették és Goethe, Byron és Puskin műveit fordították le kazak nyelvre.
*Alas kormánya
Egy másik, nem kevésbé fontos politikai mozgalom volt a Surá-i Iszlámia (Iszlám Tanács). Ez Dél-Kazaksztán, Kirgizsztán és Kelet-Özbekisztán területén alakult ki, és kiállt a teljes vallásszabadság mellett. 1917-ben a mozgalom támogatói létrehozták saját államukat, a Turkesztáni Autonómiát, amelynek fővárosa Kokán városa lett. Az állam vezetője a kazak Musztafa Sokaj volt. Az autonómia 1918-ig létezett. Később a szovjetbarát Örmény Forradalmi Szövetség (Dasnakcutjun) terrorizálta a helyi lakosságot és az autonómiát is megszüntették.
A Musztafa Sokaj nem fogadta el a kommunista eszmét, kénytelen volt Franciaországba, majd onnan Németországba emigrálni.
Musztafa Sokaj
A harmadik nagy politikai mozgalom Kazaksztánban a szovjetek voltak. Főleg Kazaksztán északi részére koncentrálódtak, és 1917-ben Omszk városában megalakították az Üs Zsüz pártot. A párt sajtóorgánuma az azonos nevű újság volt. A párt támogatta Oroszország föderális felépítését, illetve a szovjetek zászlaja alatt lépett fel a török és muszlim népek egyesítéséért. Az Októberi forradalom után az Üs Zsüz vezetői elkezdték aktívan kiépíteni a szovjet fennhatóságot. Szaken Szejfullin, Turar Riszkulov, Szultánbek Hodzsanov és Nigmet Nurmakov voltak a mozgalom legfontosabb aktivistái.
Kazaksztán további történetében a szovjetek teljes mértékben meg tudták szilárdítani hatalmukat, és 1925-ben megalakult a Kazak Autonóm Szocialista Köztársaság, amelynek központja Orenburg volt.
Az 1925-1932 közötti időszakot Kazaksztán történetében az iparosodás jellemezte. A vegyipari üzemek létesültek Kazaksztánban, valamint az 1930-ban megépült a Turkesztán-Szibériai Vasút (Turkszib) volt az iparosodás jelképe a sztyeppén. A Turkszib építkezés tényleges vezetői Turar Riszkulov és Mukhametzsán Tiniszpájev voltak, de az első kazak vasúti mérnök is segédkezett a építésében.
Később Kazaksztánban, ebben a hatalmas és gazdag országban megkezdődött a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásának politikája. A szovjet kormány irracionális és meggondolatlan intézkedései a kazak lakosság tömeges éhezéséhez vezettek. A legtragikusabb események 1931-1933-ban történtek. A tudósok különböző becslései szerint Kazaksztánban összesen 1,5 millióan haltak éhen, és további 1 millió ember kényszerült az ország határainak kívülre menekülni.
Turkszib térképe
Kazak gyermekek sztyeppekben az éhínség idejében
Az éhínség elől menekülő kazakok elhagyják az otthonaikat
A kazak lakosságot rendkívül súlyosan érintette a sztálini elnyomás 1937-1939 között. A likvidálták a teljes kazak nemzeti értelmiséget, sőt azokat is, akik segítettek a szovjethatalom kiépítésében. Ők voltak a prosperáló kazak nép színejava. Az elnyomottakat tárgyalás nélkül lőtték agyon, feleségeiket és rokonaikat pedig munkatáborokba és börtönökbe zárták.
A kommunista kormány a kitört éhínség és az elnyomás mellett egy régi cári taktikát alkalmazott: Szovjet-Oroszország minden szegletéből erőszakkal kezdett Kazaksztánba deportálni különféle etnikumokat. A XIX. században érkezett a bevándorlók első hulláma kazak területre. Ők orosz és ukrán parasztok, valamint száműzött lengyel forradalmárok voltak. Az első világháború alatt hadifoglyokat, köztük magyarokat is száműztek Kazaksztánba. A magyar hadifoglyok legnagy temetője Nyugat-Kazaksztánban, Mangkisztau vidékén található. Szintén ekkor jött létre az úgynevezett "vörös magyarok" temetkezési helye Petropavlovszkban. A szovjet kormány 1937-ben a távol-keletről koreaiakat, 1941-ben volgai németeket, 1944-ben pedig krími tatárokat, csecsen-ingusokat, karacsaj-balkárokat, és görögöket telepített erőszakkal Kazaksztánba. A Szovjetunió kegyetlen belpolitikája is hozzájárult a soknemzetiségű, sokvallású, ugyanakkor toleráns modern Kazaksztán kialakulásához.