Alas politikai mozgalom

A történelmi visszatekintésben minden nemzet átesik a növekvő politikai érettség egy szakaszán. Kazaksztán történelmében ez az időszak a huszadik század elejére esett. A súlyos gyarmati elnyomás, a kazakoktól elkobzott termőföldek és a cári kormányzat által a sztyeppékre telepített parasztok voltak a nemzeti mozgalom kialakulásának okai. 1905. július 22-én a Karkarala Petíció megírásának formájában a mozgalom elsődleges követeléseit és céljait a fogalmazta meg. A kazak nép kiemelkedő személyiségei – Ahmet Baiturszinov, Alihan Bökejhánov, Mirzsakip Dulatov és Zsakip Akpajev – írták alá. A karkaralai petíció követelte a lelkiismereti szabadságot, illetve a kazak nyelvű oktatást, továbbá a kitelepítési politikáról való lemondást és a földek visszakövetelését a kazakoknak, valamint azt, hogy a kazakok saját autonómiát kapjanak az Orosz Birodalmon belül. A petíciót II. Miklós cárnak címezték, és több mint 15 000 ember írta alá. A kazak sztyeppék számára ez a petíció nagyon fontos volt, mivel a problémák teljes skáláját felölelte, és tulajdonképpen a nemzeti mozgalom programcikkévé vált.

Karkaralai petíció

1905 végén Kazaksztán öt tartományának küldötteivel kongresszust tartottak  Uralszk városában, ahol a nemzeti mozgalom megszervezéséről elhatározás született. A mozgalom az Alas nevét kapta, amely a kazakok számára szakrális jelentőségűnek tekintendő. A legenda szerint ez volt minden kazak ősének, Alas kánnak a neve, ezért a kazakok saját csatakiáltásként is használták. A nemzeti mozgalom költőket, írókat és publicistákat hozott össze. Összesen több mint kétszázezer tagja volt szerte a sztyeppén. A nemzeti értelmiség elkezdett kiadványokat – újságokat és folyóiratokat – megjelentetni annak érdekében, hogy gondolataikat és elképzeléseiket eljuttassák az emberekhez. 1907-ben két újság kezdett megjelenni: a Kazak Újság és a Szerke. 1911-ben az Aikap című folyóirat jelent meg, amelynek a főszerkesztője Muhamedzsan Szeralin volt. 1913-1918 között a kazak újság Ahmet Baiturszinov szerkesztésében jelent meg. Elmondható, hogy mindegyik folyóiratot az Alas nemzeti mozgalom használta fel Karkaralai programjának megvalósítására.

1917. július 21. és 28. között az első összkazak kongresszus megtartására került sor Orenburgban. Az Alas mozgalom politikai párttá való alakulása volt az egyik fontosabb kérdés, amelyet a kongresszus megtárgyalt, illetve amelyet minden küldött képviselő támogatott. A párt vezetői Alihan Bökejhanov, Halel Gabbaszov és Aidarhan Turlibajev voltak. A párt megalakulását először a Szemej városában megjelenő Száriarka című újságban jelentették be, amelynek főszerkesztője Alimhan Jermekov volt. Az Alas politikai párt a szilárd hatalom megszervezésére tíz pontot terjesztett elő:

1. A nemzeti autonómia kialakítása;
2. Az autonómia viselje az Alas nevet;
3. A leendő autonómia teljes területének, valamint annak altalajának is az egész nép tulajdonává nyilvánítása;
4. A jövőbeli autonómia alkotmányát az Összoroszországi Alkotmányozó Gyűlés hagyja jóvá;
5. Minden nemzeti kisebbség jogainak biztosítása;
6. 25 tagú autonómia népi tanács létrehozása, amelyből 10 tagnak orosznak kell lennie;
7. Népi milícia létrehozása;
8. Az autonómia területén általános választások megtartása;
9. Az autonómiának jogában kell állnia, hogy kölcsönöket vegyen fel és tárgyalásokat folytasson szomszédjaival;
10. Az autonómia alkotmányának kidolgozása.

1917 októberében forradalom tört ki, amely a szovjetek (vörösök) és a fehér kormány hatalmi harcához vezetett, illetve 1918-tól 1920-ig közöttük polgárháború tört ki az egykori Orosz Birodalom egész területén. A nemzeti értelmiség és az Alas-párt vezetői nem fogadták el a szovjetek elképzeléseit, és a fehér kormányt támogatták, amely a korábbi monarchikus rendet részesítette előnyben.

1917. december 5. és 13. között a második összkazak kongresszust tartották meg Orenburgban. A kongresszus kikiáltotta egy nemzeti állam, az Alas Autonómia vagy Alas-Orda létrehozását. Alihan Bökejhanovot választották az állam vezetőjévé, és Szemej lett a főváros.

 

  Alihan Bokejhanov

1918 márciusában az Alas-Orda-kormány tagjai, Halel Doszmuhamedov és Zsansa Doszmuhamedov tárgyalásokat folytattak Leninnel és Sztálinnal a kazak nemzeti autonómiáa megadásáról, ám ezek nem voltak sikeresek. Ennek következtében a saját állam megerősítése és fejlesztése érdekében az Alas-Orda vezetői aktívan együttműködtek a szovjeturalmat ellenző fehér mozgalommal. A szovjet Vörös Hadsereg visszaverésének megszervezése érdekében úgy döntöttek, hogy megszervezik az Alas Autonómia katonai egységeit. 1918-ban Kazaksztán városaiban – Kosztanajban, Uralszkban, Orenburgban és Szemejben – mindenütt lovas seregek alakultak meg.

Alas Autonómia lovas serege

1918 júniusában a szovjet kormánnyal szembeni ellenállás részeként Alas-Orda rendeletet fogadott el, amely az Alas autonómia területén minden szovjet rendeletet semmissé nyilvánított. Nem a  fehér kormány volt Alas-Orda egyetlen szövetségese. A Muhtar Auezov által alapított Zsanar és a Zsasz Azamat ifjúsági szervezetek is ezek közé tartoztak Kazaksztánban. 

Sajnos Alekszandr Kolcsak admirális, az orosz fehér mozgalom vezetője nem támogatta a kazakok nemzeti autonómiáját, és a sztyeppe lakossága egyre inkább a szocialista eszmékre támaszkodó szovjet vörös kormány mellé állt 1919-ben.

1919 decemberében az Alas-Orda kénytelen volt alávetni magát a szovjeteknek, és néhány képviselőjét, például Ahmet Bajturszinovot és Szmagul Szadvokaszovot aktívan kezdték integrálni a szovjet államigazgatási rendszerbe. A bolsevikok 1920-ban már felszámolták az Alas-Ordát, vezetőit és támogatóit pedig teljes amnesztiában részesítették. Kazaksztánban kikiáltották a Kazak Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot.

A kazakok számára az Alas mozgalom vezetői nemcsak politikai személyiségek, hanem oktatók és tudósok is voltak. Például az Alas-Orda feloszlatása után vezetője, Alihan Bökejkhanov Moszkvában élt, és a Szovjetunió Központi Népi Kiadója kazak szekciójának irodalmi munkatársa volt, Halel Doszmukhamedov az egészségüggyel és a könyvkiadással foglalkozott, Magzsan Zsumabajev pedig gyakorlatilag a kazak írószövetség megalakulásának kezdetétől jelen volt.

Az Alas összes vezetője és tagja sorsa tragikus volt – az 1937-1939-es sztálini terror során lelőtték őket. Az Alas-Orda képviselői közül csak Alimhan Jermekovot nem ítéltek halálbüntetésére.

Az Alas nemzeti mozgalom vezetőinek és résztvevőinek nemes célja volt, hogy szabadságot szerezzenek saját népüknek, és felszabadítsák őket a gyarmati elnyomás alól. Sajnos, az Alas állam fel lett számolva, mivel nem rendelkezett elegendő pénzügyi forrással, és a szövetségesei, illetve a fehér mozgalom részéről nem talált teljes támogatást.

Alas-Orda korménya Szemejben